Szolnok egyik legnevesebb szülötte Verseghy Ferenc. A munkássága révén költőként, irodalmárként, műfordítóként, nyelvészként, hovatovább polihisztorként ismert, illetve énekesként és hárfaművészként, valamint zeneszerzőként kevésbé ismert Verseghy 1757. április 3-án született Szolnokon. Születése a kisváros életének számottevő eseménye volt.

Kaposvári Gyula szolnoki tudós, valamint pályatársa, Kisfaludi Sándor kutatása szerint a család háza a jelenlegi Sóház úton, a Verseghy Ferenc Gimnázium környékén lehetett. Az édesapa, Versegi János sótiszt korai halála után az édesanya, Schaibl Erzsébet csak a fiának élt. Verseghy a tudomány első elemeit ugyan még Szolnokon szerezte meg, ám kilencéves korában, 1766 őszén anyja felküldte őt a német ajkú Pestre. Némi vagyon maradt a családfő után, így mód nyílt gyermekének a jó nevű piarista gimnáziumban való iskoláztatására.

Özvegyen maradt édesanyja 1769 körül az egri püspök számtartójához, Vigh Ignáchoz ment nőül, Egerbe költözött, és fiát átíratta a jezsuita gimnáziumba. Verseghy 1777 májusában otthagyta az egri papi szemináriumot. Budára költözött, és beiratkozott a királyi várpalotában székelő egyetemre. Jelentkezett a pálosok soraiba. Tanulmányai folytatására 1779-ben Nagyszombatba, a pálos főiskolára küldték. Onnan nemsokára visszahívták a budai egyetemre, ahol nemcsak tanult, hanem tanított is. Az akkor még javarészt német ajkú főváros hívőit a templomban igyekezett magyar szóra szoktatni. Ha Verseghy lépett szószékre vasárnap, a templom zsúfolásig megtelt, nemcsak pestiekkel és budaiakkal, hanem vidékiekkel is. Időközben Egerben meghalt nevelőapja, így megkérte édesanyját, hogy költözzön hozzá.

1790-től rendszeresen láttak napvilágot a Verseghy-költemények. Ezekben egy ritka hang szólalt meg: a rokokóé. Úri házaknál nyelveket tanított, ének- és hárfamester volt, és közben rengeteget írt, vitatkozott, fordított. Antiklerikális fordítása miatt feljelentették a Helytartótanácsnál. Világnézete még inkább radikalizálódott. A francia eszméktől átitatott Verseghy az osztrák császár ellen alakult társaság tagja lett. Legelőször a francia forradalom indulóját ültette át magyar nyelvre. Mind a Marseillaise, mind egyéb forradalmi és lázító dalok szövegének fordítása is súlyos vádpontként szerepelt, amikor 1795-ben – a Martinovics-féle összeesküvés vádlottjai között – büntetőper indult ellene. A Hétszemélyes Tábla halálra ítélte, ezt azonban kilencévi várfogságra változtatták. Kufsteinben, Grazban és Brünnben töltötte fogsága idejét. 1803. augusztus 28-án kiszabadult. Úri házaknál lehetett továbbra is nyelvmester, zenét is taníthatott. Magyarul, németül és latinul disputált a nyelvészekkel. Nyelvtudományunk fejlődésében nagy szerepe volt.

Budán, egy vízivárosi házban élt a Duna partjához közel, a Medve utcában, egy ideig idős édesanyjával, akinek 1814-ben bekövetkezett halála után a tudós teljes visszavonultságban lakott.

Verseghy Ferenc 1822. december 15-én hunyt el. Két napra rá néhány közeli barátja és tisztelői kísérték utolsó útjára a vízivárosi temetőbe. Sírfeliratul e sorokat szánta magának: „A sors elfojtván zöld rügyét Sírjában kezdi életét”. 1931-ben a temetőt felszámolták, így lehetősége nyílt Szolnok vezetőinek, hogy Verseghy hamvait hazaszállíthassák, és szülővárosában díszsírhelyen helyezzék örök nyugalomra.