A magát szolnokinak (is) valló Lenner Ádám 2015-ös keltezésű kezdeményezése révén 2020. május 21-én a hungarikumok gyűjteményébe került a tiszavirág és a tiszavirágzás. Ádám a kérészek felkarolásával egy időben elindította a hazánkban honos egyik fecskefaj „oltalom alá helyezését” is: javaslatára 2014-ben bekerült a helyi értéktárba a Boldog Sándor István körúti molnárfecsketelep.

– Amikor a jászkunsági megyeszékhelyen éltem, a Szeretem Szolnokot! pályázat egyik díjnyerteseként felkértek, hogy a helyi értéktárba ajánljak be természeti kincseket. A beküldött természetfotóimat díjazták, ám tulajdonképpen nagyobb elismerés volt a szakmai grémiumtól a felkérés, hogy állítsak össze egy listát a helyi természeti értékekről, melyek közül néhány akár bekerülhet a közkincstárba. Akkor javasoltam a tiszavirágot, a molnárfecsketelepet, a Tisza-parti gesztenyefasort és még jó néhány környezeti elemet. Az első kettő bekerült, a kérész nemrégen már nagyobb szintre is lépett. A fecskék viszont manapság nehezebb helyzetben vannak – jelezte a szolnoki „értékmentő” Ádám, hogy mennyire szükség van és lenne a város épített és természeti kincseinek megóvására.

A Boldog Sándor István körúti molnárfecsketelep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett egyedi természeti érték, Jász-Nagykun-Szolnok megye 33 helyi jelentőségű védett természeti területének egyike. A közeli Zagyva és a Tisza árterei, partjai mentén rengeteg rovar él, a fészek-alapanyagnak kiváló sárhelyek is megtalálhatóak itt, amelyek képesek eltartani több száz molnárfecskepárt a városban.

Amikor a hatvanas években a belvárosi piac és a Várkonyi tér közé épült sorházak erkélyei, balkonjai alá molnárfecskék építették fel fészkeiket, a körutat akkor még Ságvári Endre neve jelezte. A rendszerváltás után jó néhány évvel már „ideológilag” elavulttá lett az egykori kommunista aktivista, ezért épp a Ságvári által pártfogolt rendszer egyik mártírjának, a halálában boldoggá avatott Sándor Istvánnak „adományozta” a város a fecskék lakta körutat.

– A szolnoki molnárfecskék nagy bajba kerültek. Több szempontból is. Éheznek és éhen halnak, mert eltűnnek a táplálkozásukhoz elengedhetetlen fő források, a repülő rovarok. Egyrészt a szélsőséges időjárás nem kedvez a fennmaradásuknak. Másrészt az ember megváltoztatta a környezetét, mely által a természetes zöldterületeket felváltotta szilárd burkolatú utakkal, díszköves parkokkal. Az sem volt észszerű, amikor a madárinfluenza idején sorra verték le a házak faláról a fészkeket. Tulajdonképpen ennek a barbárságnak esett áldozatául a Boldog Sándor István körúti molnárfecsketelep nagy része is, ahol manapság már csak néhány egyed kóricál nyár közepe táján. Szomorú… – emlékeztet az egykor szebb és mozgalmasabb napokat megélő körúti fecsketáncokra Ádám.

Nagy az esély, hogy a körúti fecsketelep néhány év múlva megszűnt létjogosultsága miatt kikerül a Szolnoki Értéktárból. Tegyünk érte, hogy ez ne így legyen!