Amikor 1938. szeptember 10-én a Magyar Királyi Légügyi Hivatal vezetője több vidéki város polgármesterének – így a szolnokinak is – levelet küldött „katonai repülőtér létesítése tárgyában”, ugyanezen keltezéssel a szolnoki ejtőernyőzés jövőjét is megalapozta. A katonai ejtőernyőzés kapcsolódott a második világháborúhoz, a sport célú ejtőernyőzés azonban csak a világégés után indult fejlődésnek, amikor a gyártók a háborús tapasztalatokra alapozva képesek voltak modern, többször felhasználható ejtőernyőket készíteni.

A második világháború befejezését követően megkezdődött a honvédség újraszervezése. A Magyar Honvédség 1945-től 1948-ig tartó időszakában nem rendelkezett ejtőernyős alakulattal. 1948-ban a katonai felső vezetés felállította az úgynevezett „PILIS II.” hadrendet, amelybe egy század erejű légideszant erő tartozott. 1948 októberére megalakult az Első Honvéd Önálló Ejtőernyős Század Szolnokon. A honvédségi átszervezések után Szolnok lett a bázisa annak a felderítőszázadnak is, amely a későbbiekben MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj néven vált híressé, s amely a katonai ejtőernyősöket is foglalkoztatta. Szintén Szolnokon állomásozott az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj is. A két szolnoki zászlóalj pályája 2016. január 1-én fonódott össze, amikor megalakult az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred, majd ezt követően 2017. szeptember 1-én megalakult a MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár. Ebből a korszakból két legendás nevet nem lehet kihagyni: az egyik Hüse Károlyé, a másik Furkó Kálmáné.

A sportejtőernyőzés a Magyar Honvédelmi Szövetség 1967-es megalakulásával vette kezdetét a városban, ám a mundérosok és a civilek a mai napig szoros köteléket képeznek egymás között. Nagy ugrás volt a szolnoki ejtőernyőzés történetében, hogy 1974-ben a Magyar Népköztársaság kapta a XII. Ejtőernyős Világbajnokság megrendezésének jogát, melyet megyeszékhelyünkön rendeztek meg. „Sporttal a békéért!” – ez volt a politikai jelszava a sok más nemzet között az amerikai és szovjet ejtőernyősöket is felvonultató világeseménynek a hidegháború idején.

A rendszerváltozást követően a katonai- és a sportejtőernyőzés is szinte kizárólag Szolnokra összpontosult. Miután pedig a versenyfeltételeket elsősorban a Magyar Honvédség tudja biztosítani, a két szakág, a katonai és a civil – noha papíron külön kezelik – Magyarországon szinte összeér a szolnoki helyőrségben, illetve a Felső-szandai repülőtéren. Itt is, ott is a magyar válogatott tagjai sok esetben ugyanazok.

A magyar nemzeti színben ugrók az elmúlt húsz évben számos világ- és Európa-bajnokságot, valamint Világkupát nyertek egyéniben és csapatban egyaránt, ők mindannyian a szolnoki katonai- és sportejtőernyőzés nimbuszát erősítették, erősítik. Példának okáért a Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottja – tagjai kivétel nélkül mind szolnokiak – 2016-ban Oroszországban a magyar ejtőernyőzés történetének első világbajnoki aranyérmét is megszerezte. E nemzetközi siker jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2018 nyarán 44 nemzet képviselőivel az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison rendezték meg a 42. katonai ejtőernyős világbajnokságot.