A Pest–Vác közötti első magyar vasútvonal 1846-os elkészültét követően 1847. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak az országban másodikként a Pest–Czegléd–Szolnok vasútvonalat. A Magyar Középponti Vasút által épített második vonal hossza 98,1 kilométer volt, és a Tiszánál, a kikötőnél ért véget. A vonalat eredetileg a város déli felére tervezték. Itt akarták átvezetni a Tiszán, így itt épült fel a város első vasútállomása, az Indóház.

Az ó-szolnoki vasútállomás épülete Wilhelm Paul Sprenger építészmérnök tervei alapján készült. A kivitelezője a fővárosi Zitterbarth Mátyás volt. A klasszicista stílusú egyemeletes épület földszintjén kapott helyet a pénztár, a poggyászfeladó, a csomagmegőrzés, az emeleten pedig az alkalmazottak irodái helyezkedtek el. Az épületegyütteshez tartozott a fából készült vonatfogadó csarnok, három kút és két tolópad, valamint a ma is látható faraktár és a vízház, amely 1850 és 1870 között épült romantikus stílusban. A vasútvonal átadásával egy időben egy fiókműhelyt is létesítettek, amelyből később a MÁV Járműjavító Műhely fejlődött ki.

Mindazt az előnyt, amivel Szolnok adottságainál, fekvésénél fogva rendelkezett, a vasút tette igazán nyilvánvalóvá, vele lett a későbbiekben a város valóban cél- és fontos tranzitállomássá. Az alapítását követő szűk évezredben az itteni erősség falainak emelése, az első Tisza-híd megszületése után a gőzparipa füttye jelezte történetének egyik legfontosabb állomását. A Szolnokig érő vasútvonal avatásának meg is adták a módját. A Pestről két szerelvényen érkezett sokaság és a helybéli ünneplő tömeg soraiban nem kisebb emberek, mint Kossuth Lajos és Széchenyi István adtak itt ekkor találkozót egymásnak. Az ünnepi beszédet a vasúti fejlesztés terveit készítő Kossuth tartotta, amit Széchenyi a Tiszán, az Indóháznál kikötött Pannónia gőzhajóján hallgatta. A „legnagyobb magyar” nem véletlenül érkezett a vasútavatásra gőzhajóval, melyen a vendégek közül többeket magával is vitt a folyón egy rövid hajóútra. Kossuth Lajoshoz hasonlóan ő maga is lelkes apostola volt a jövőt jelentő, gőzre alapozott közlekedésnek, áruszállításnak, a természet adta folyami átrakóhely, Szolnok pedig ideális körülményeket teremtett e gondolat népszerűsítésére. A vasút meglétével számos jeles honfitársunkat üdvözölhettük ennek révén a városban, amiben minden bizonnyal része volt az új utazási módnak is. Járt erre Arany János, Vörösmarty Mihály, a szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottmány, a kormány és a képviselők, a honvédsereg katonái, tábornokai. Pestről Debrecenbe költözésekor járt az indóházban a forradalmi kormány. Székhelyének áthelyezésekor az indóház falai között őrizték rövid ideig a Szent Koronát is. Írt róla Jókai Mór, utazott a vonalán Petőfi Sándor, akit versre is ihlettek élményei. Egyszerre megnyílt a világ az alföldi búza, hús és a föld sok más, errefelé termett java számára. Városunk szoros részévé vált a világnak, ami azután nagyon sok jót és némi rosszat is hozott magával, de Szolnok minden bizonnyal kevesebb, más lenne mára a vasút és a hozzá kötődő 1847. szeptember elsejei nap nélkül.

A Tisza-parti pályaudvar tíz év alatt szűknek bizonyult, és 1857-ben új állomás épült. A régi indóházban, az ó-szolnoki vasútállomás épületében 2016-tól a RepTár Interaktív Repülőmúzeum üzemel. A múzeum építtetői nagy figyelmet fordítottak arra, hogy az egykori indóház megmaradt épületeit megtartsák, és a RepTár közönségét emlékeztessék, hogy 1847-ben még itt ért véget az ország második vasútvonala, a Pest–Czegléd–Szolnok szakasz.