A megyei hatókörű, ám városi fenntartású szolnoki Damjanich János Múzeum az 1933-ban alapított Szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesület múzeumi gyűjteményéből nőtt ki. A múzeum alapját dr. Balogh Béla – (1890. január 3. Kassa – 1947. december 3. Debrecen): antropológus, egyetemi tanár, Szolnok város Közkönyvtárának és Múzeumi Gyűjtőhelyének megalapítója – saját gyűjteménye képezte, amely később kiegészült a jeles történetkutató és régiséggyűjtő Hild Viktor több évtized alatt létrejött régészeti, őslénytani és numizmatikai gyűjteményével, történeti és régészeti jegyzeteivel, valamint közel 800 kötetes könyvtárával. Ez dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár értő irányításával, diákjai önkéntes segítő munkája mellett, szolnoki polgárok adakozásából, régészeti leletmentésekből gyarapodott a ’30-as évek végéig. A második világháború alatt a sokat szenvedett város múzeuma gazdátlan maradt, így gyűjteményei súlyos károkat szenvedtek.

Az újrakezdés és újjászervezés Balogh Béla egykori tanítványa, a hadifogságból hazatérő Kaposvári Gyula nevéhez fűződik: a múzeum a háborút követően egy Táncsics Mihály utcai bérház alagsorában rendezkedett be, és 1949. március 5-én, a szolnoki csata centenáriumán nagy érdeklődés mellett a Városházán tartott kiállítással nyílt meg ismét a nagyközönség előtt. Amikor a múzeum 1952 végén a Szolnoki Művésztelep 50 éves jubileumi kiállítását tette közre, társbérletben a könyvtárral, beköltözött a ma ismert Kossuth téri épület néhány helyiségébe, s ugyanekkor vette fel Damjanich tábornok nevét. Két év múlva, 1954-ben nyílt meg első, régészeti-történeti témájú állandó kiállítása.

A kezdetben „egyszemélyes” intézményben fiatal szakemberek alkalmazása után elmélyülhetett a múzeumi szakágak elkülönült művelése, nagy lendületet vett az egyes gyűjtemények nagyarányú és differenciált továbbfejlesztése. 1962-ben már a megye legjelentősebb múzeumaként tartották számon, a megyei múzeumi szervezet központja lett, ami új távlatokat nyitott az intézmény előtt. Ez a szerepe kerek 50 év után szűnt meg: 2013 óta a szolnoki önkormányzat a fenntartója. Hosszú ideig szűkebb régiónk egyetlen tudományos intézménye volt, melyet 1984-ben az MTA kutatóhelyi ranggal ismert el.

A Damjanich János Múzeum Kossuth téri főépülete mellett 1972-től az egykori zsinagógában működik a Szolnoki Galéria mint kiállítóhely, emlékezetes tárlatok helyszíne. A Tabáni tájház őrzi az egykor ott élt lakosok emlékét.

A tervásatások és leletmentések, a célirányos történeti és néprajzi gyűjtések, a nagyobb arányú tárgyvásárlások eredményeként napjainkra mennyiségét tekintve is jelentős, a különböző múzeumi szakmákban jegyzett gyűjteményei alakultak ki, melyek értékét számos különleges, egyedi, illetve nagy tudományos értékkel bíró tárgy is emeli.

Kiállításai számos módszertani és szemléleti újítást valósítottak meg, elismerést kiváltva nemcsak a széles látogatóközönség körében, hanem a múzeumi szakmában is. Adattárai és szakkönyvtára vidékünk szellemi hagyatékát őrzi, napjainkban is folyamatosan gyarapodó gyűjteményei (régészeti, néprajzi, képzőművészeti, történeti) a város és a megye települései tárgyi emlékeinek gazdag tárházai. Kiállításai, rendezvényei, pályázatai által a helyi érdeklődő közönség, a megye lakossága körében egyaránt jól ismert, s külső kutatók is rendre felkeresik munkájuk során.

A Damjanich János Múzeum volt az első az országban, amelyik kiemelkedő tevékenysége elismeréseként két alkalommal is kiérdemelte „Az év múzeuma” kitüntető címet. Ezen kívül két kiadványát és egy vándorkiállítását díjazva három Múzeumpedagógiai nívódíj birtokosa.