Tulajdonképpen jogosnak tűnhetne az a felvetés, hogy a helyi értéktárba beválasztott Horánszky utca kövei miért nem a Természeti környezet vagy az Ipari és műszaki megoldások elemei között szerepelnek. Milyen megfontolásból kapott helyet a Kulturális örökség kategóriában? Nos, a megfejtés leginkább lelki eredetű. A kövek hazafiasan is megtestesültek, amikor az 1956-os őszi forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtó szovjet-kommunista hatalom katonai alakulatainak harckocsijai a Tiszántúlról Szolnokon átvonulva a Horánszky út macskaköveit lánctalpakkal tiporva vonultak Budapest felé.

Az egykori Horánszky Nándor út hozzávetőlegesen a tabáni városrésztől indult, és a Thököly útba csatlakozott. Tévhit, hogy a hajdan volt Horánszky út a mai Ady Endre út lenne. A korábbi nyomvonalat a közel hatvan évvel ezelőtt elindított városrendezési és közlekedési főútvonal-kijelölési terv kiradírozta.

A szovjet csapatok 1956-os novemberi szolnoki átvonulásáról a rendszerváltozás után íródott históriás könyvekben már a valósághoz jóval közelebb álló történészi megállapítások szerepelnek. Az egyik szerint 1956. november 1-jén és 2-án a Budapestről kivont szovjet katonai egységek körbezárták a repülőtereket. A keleti határokról újabb csapatok érkeztek, és haladtak az ország belseje felé. A nap folyamán a korábban is az ország területén állomásozó szovjet hadosztályok száma a korábbi ötről tizenhétre nőtt. Az újonnan érkezett csapatok legénysége főleg közép-ázsiai volt, akiket a feletteseik úgy tájékoztattak, hogy a német nácik ellen fognak harcolni.

Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokon rendezte be főhadiszállását a magyarországi hadműveletek irányítására. A Tiszántúl felől Szolnokon át Budapest felé a Horánszky utca kövein dübörögtek a tankok, vonultak a szovjet csapatok.

Az ’56-os események után Szolnokot évtizedekig „Kis Moszkva” gúnynévvel illették hazánkban (is). A híreszteléssel ellentértben azonban nem Szolnokon alakult meg 1956. november 4-én a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Kádár János rádióbeszédét Ungvárról közvetítették, és nem Szolnokról, mint ahogy a közszájon ez rögzült. A közhiedelmet az erősíthette, hogy Szolnokon valóban volt, ráadásul szovjet befolyás alatt működött egy olyan nagy teljesítményű adó, amellyel a beszédet akár itt is közvetíthették volna. A Kádár-kormányt részben legitimáló hazugság okán, valamint a város geopolitikai helyzetéből fakadó kötelező lojalitása miatt a szocializmus idején a várost azonban indokolatlanul megbélyegezték.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc dicsőségét és leveretését a rendszerváltás idején az országban elsőként állított kopjafa örökítette meg Szolnokon. A Művésztelep mellett, a mai ’56-osok emlékparkjában álló szoborcsoport – lánctalpak a macskaköveken – örökérvényű mementó egy idegen kultúrájú és ideológiájú nagyhatalom, valamint a kicsire zsugorított, de elszántságában hatalmas szívű ország és nemzet közötti küzdelemnek.

Szolnoknak ma is van Horánszky utcája, mégpedig a Xavéri Szent Ferenc kápolna szomszédságában, az egykori Horánszky Nándor út közeli nyomvonalon. Korábban, 1863-tól a Kápolna utcától a Koszorú utcáig tartó szakaszt „Nagykereszt”, az 1890-es években „Árpád”, majd 1926-tól 1950-ig, illetve 1992-től újra „Horánszky Nándor” útnak nevezték. Amikor 2009-ben felújították a Xavéri kápolnához vezető utcák burkolatát, azoknak egy részére az eredeti, régi köveket helyezték vissza, emlékeztetve a mai szolnokiakat a régmúltra…