Kósa Károly helytörténeti munkásságának internetes felületen történő megjelenésével, a páratlan gazdagságú információleletek közreadásával egy időben és egy légtérben maga Kósa Károly is helyet kapott a Szolnoki Értéktárban. A neves helytörténész szolnok-tisza.blogspot.hu honlapjának anyagai, az írásoknak a hozzáértő kutatások mentén hitelesen feltöltött tartalmi elemei, illetve korabeli és időszerű dokumentációi jelentős szellemi kincse a jászkunsági megyeszékhely történelmi vagyonának.

Kósa Károly 1955-ben született Szolnokon. Szathmáry István vele készült interjújából kiderül, hogy „Karcsi” 1956-ban, tízhónapos korában megkapta a járványos gyermekbénulást, mely rettegett betegség alapjában változtatta meg egész életét. Első 15 évéből kettőt kórházban élt le, műtétek, kezelések sora között folytak napjai. Szüleitől kapott lelkierő-segítséggel sportolni is képes volt, aminek következtében egy szolnoki mesterembernek rendszeres elfoglaltságot jelentett a futballozástól eltörő járógépének hegesztgetése. Később úszóversenyeken, autós ügyességi próbákon, kerekesszékes kosárlabda-mérkőzéseken, mozgássérültek asztalitenisz-versenyein mérette meg magát. Elmondása szerint örökös testedzésének köszönhető, hogy százszázalékos rokkantként is tudott mindig alkotó munkát végezni.

A szolnoki Közgazdasági Szakközépiskolában könyvelő-vállalati tervező és statisztikus képesítést szerzett. Érettségi után a megyei Verseghy Könyvtárba került, s miközben levelezőként a Debreceni Tanítóképző Főiskolán könyvtáros és népművelő, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán pedig könyvtáros képesítésű diplomákat szerzett, másfél év elteltével már könyvtárosként dolgozott. Ekkor még a színház világa érdekelte, diplomamunkája is a Szolnoki Szigligeti Színházról szólt, melyet a Verseghy Könyvtár a Magyar Színházi Intézettel karöltve nyomtatásban is kiadott. Eközben született érdeklődése a helytörténet, az elenyésző emlékek feltárása, megőrzése iránt. Közben, 1983-ban, 28 (!) évesen rokkantnyugdíjas lett, szerződésesként félállásban, majd vállalkozóként dolgozott, végül 2007 januárjában a kulturális szféra gondjai miatt meg kellett válnia a könyvtártól. Másfél évi munkanélküliség után a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Építészkamarának végzett kutatómunkát, majd pedig a DAN-TON Művészeti Egyesületnél volt művelődésszervező. A Verseghy Kör tagja, a szervezet első két kiadványának szerkesztése is a nevéhez fűződik.

Kósa Károly szolnok-tisza.blogspot.hu honlapja elsősorban Szolnok és környéke, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye kulturális múltjával, helytörténetével foglalkozik. Gépkocsival, elektromos járművével, esetenként gyalogszerrel járja szűkebb pátriánkat, időnként a teljes Kárpát-medencét. Fényképezi, dokumentálja az eléje táruló kulturális értékeket, temetők elfelejtett sírköveitől templomromokon át köddé vált könyvtárak nyomaiig. Ennek írásban és elektronikus formában közzétett adatbázisa mára forrásértékűvé növekedett, további kutatások alapjává vált, hirdetve egyúttal az emberi akarat és hit erőt adó voltát is. Azt a betegségéből eredő korlátot, ami egész életében hátráltatta őt álmai megvalósításában, illetve tervezett és kijelölt feladatainak elvégzésében, a 21. századi modern technika talán ledöntheti. Páratlanul hasznos munkáit megköszönve kívánjuk, Kósa Károly, valamint honlapja legyen sokáig Szolnok büszke értéke!