Kis túlzással a 2021-es év jubileuminak tekinthető a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár történetében. Jogelődjének létrejötte 270 évre tehető vissza. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára múltjával kapcsolatban Kovácsné dr. Kaposvári Gyöngyi irodalomtörténésszel, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgató-helyettesével lapoztuk fel a levéltár históriás könyvét (a levéltár és gyűjteményének Szolnoki Értéktárba helyezését a szakember szorgalmazta).

A megyei levéltárak felállítása Mária Terézia királynő vonatkozó rendeletének köszönhető. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár jogelődje 1751-ben létesült, a Jászkun Kerület akkori székhelyén, Jászberényben. Ettől kezdve itt gyűjtötték, rendezték a kerületi iratanyagot, a városok pedig külön levéltárakat tartottak fenn saját irataik őrzésére. Jász-Nagykun-Szolnok megye megalakulása után, 1878-ban a jászberényi levéltári anyag jól rendezett és kutatható állapotban Szolnokra került, az új megyeházán létesített levéltárba. Az intézet 1950-ben Szolnok Megyei Közlevéltár elnevezéssel átköltözött a volt Szolnoki Pénzügyigazgatás épületébe, innen 1957-ben a megyei bíróság épületébe.

A bővülő iratanyagok miatt szükség volt egy új levéltári épületre. A tervek alapján 1980-ra fel is épült a Pozsonyi út (korábban Keskeny János utca) 40–42. szám alatt. Az új levéltár abban az időben – a Magyar Országos Levéltáron kívül – az egyetlen olyan épület volt az országban, amely eredetileg is levéltári célokra épült, és eszközeivel, raktári berendezéseivel, technikai felszereltségével korszerűnek számított.

A levéltári iratanyag jelenleg 7500 folyóméter. Az újonnan bekerülő iratanyag elhelyezését egyelőre a 2002-ben átadott új raktárépület biztosítja.

A levéltár legkorábbi eredeti irata egy 1422-ből származó birtokadományozási oklevél, amely a Blaskovich család iratai között található. A mohácsi vész előtti időszakból mindössze három oklevél maradt fenn a levéltárban. Paleográfiai ritkaságnak tekinthetők a Jászberény és Mezőtúr város levéltárában a török hódoltság korából fennmaradt török nyelvű oklevelek. A feudális kori iratanyag jelentős részét a Jászkun Kerület önálló irategyüttese képezi, amely a XVII. század elejétől folyamatosan, jól kutatható állapotban található meg.

A háborús és egyéb pusztítások az iratokban is komoly veszteségeket okoztak, ezért az egyes városok és községek anyaga eltérő időpontoktól és teljeséggel található meg. Gazdag iratanyag maradt fenn például Jászberény, Kisújszállás, Túrkeve, Jászapáti, Jászkisér, Kunszentmárton városából. A tanintézmények közül gazdag iratanyaggal rendelkeznek a nagy múltú iskolák, pl. a mezőtúri Dózsa György Gimnázium, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium vagy a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium. A gyűjtemények közül kiemelkedik a XVIII. században keletkezett kéziratos térkép-gyűjtemény, valamint a különböző középületekről készült tervrajzok gyűjteménye. Említést érdemel a pecsétnyomók gyűjteménye, az Erdőfelügyelőség fásítási térképei és a fénykép-, illetve képeslapgyűjtemény. A XIX. század elejétől megtalálhatók a felekezeti anyakönyvek másodpéldányai településenként, melyek a családkutatáshoz jelentenek fontos forrást.