Az 1901-ben alakult Szolnoki Vívó Klub első világháborút követő megszűnésével hosszú ideig nem folyt szervezett vívóoktatás Szolnokon. A Szolnoki MÁV SE 1939-ben vette fel a vívást a sportágak sorába, megalakítva a szakosztályt. Ez csupán próbálkozás volt, hiszen a teremgondok súlyosan terhelték a kezdeményezők munkáját, így a szolnoki vívóélet csak 1949-ben, a vasutas szakszervezet támogatásával éledt fel újra. A sportág szolnoki vonatkozású leghangosabb és leggyőzedelmesebb csörtéit az 1900-as évek elején, majd pedig a ’60-as években vívta.

A szolnoki olimpikonok

Tary Gizella 1884. november 19-én született Szolnokon. 1904-ben a fővárosba költözött, és beiratkozott Rákosi Szidi magánszínész-képző iskolájába. Az egyik ifjúkori színpadi szerepe miatt sajátította el a vívás alapjait. Még csak huszonöt éves volt, amikor 1909-ben megnyerte a Pozsonyban megrendezett első magyar női tőrvívó-bajnokságot. A pozsonyi siker után másfél évtizedig (!) nem versenyzett. Csak néhány hónappal a párizsi olimpia előtt kezdte el újra a vívást Italo Santelli segítségével. Az 1924-es nyári olimpiai játékok tőrvívás egyéni számában 6. helyezést ért el. Ezzel Tary Gizella lett az első magyar női pontszerző olimpikon. A szolnoki Tary Gizella Budapesten, a Rákoskeresztúri köztemetőben nyugszik.

Glykais Gyula 1893. április 3-án Pomázon született. Alig 19 évesen kötelezte el magát a kardvívás mellett. Első mestere dr. Gerentsér László volt, majd Santelli Italonál készült. A Szolnoki Vívó Klub elnöke, Alexander Imre vívóakadémiákat (versenyeket) rendezett, és meghívta Glykaist is. Glykaisnak az itteni fogadtatás és légkör megtetszett, s miután állást is felajánlottak a számára, kisvártatva letelepedett Szolnokon. Az 1920-as évek végén a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal helyi munkatársa volt. Szombatonként feljárt Pestre Santellihez edzeni, Gerevich Aladárral és Petschauer Attilával gyakorolt. Glykais Gyula 1923-tól volt a magyar válogatott tagja, két olimpiai bajnoki címét a kardcsapat tagjaként szerezte (1928. Amsterdam – Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön; 1932. Los Angeles – Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György). Élete utolsó éveiben Szekszárdon élt, itt is hunyt el 1948. június 12-én. Szolnokon 2013. július elsejétől utca viseli a város első olimpiai bajnokának a nevét.

B. Nagy Pál (Szolnok, 1935. május 2. – ) is 1949-ben csatlakozott a Szolnoki MÁV SE ifjú vívópalántái közé. Párbajtőrvívóként 1961-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mexikóvárosban a párbajtőr csapat (Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál, B. Nagy Pál) tagjaként aranyérmet nyert az 1968-as olimpián. Egyéniben kétszer nyert magyar bajnoki címet. Sportolói pályafutása utolsó két évében egyesülete vívóedzője is volt, majd veterán versenyeken szerepelt, de 1972-ben a vívással és az edzőséggel is felhagyott. 1995-ben a szolnoki MÁV Járműjavító gépésztechnikusaként nyugdíjazták. A Véső úti sportcsarnok 2010 májusától viseli a nevét.