– írta mindezt Berzsenyi Dániel 1811-ben „A táncok” című versében. Ez az idézet volt a mottója 1964. május 10-én – a korabeli meghívón feltüntetett információk szerint vasárnap délelőtt a Szigligeti Színházban, délután a Ságvári Művelődési Házban – a Szolnoki Kulturális Hetek égisze alatt zajló Alföldi Néptánc Fesztiválnak. Nem is volt I-essel vagy 1-essel jelölt sorszáma az eseménynek, hiszen a szervezők – noha a város vándordíjáért írták ki a megméretést – nem tudhatták biztosra, hogy lesz folytatása a kezdeményezésnek. De mégis lett…

Az 1964-es Alföldi Néptánc Fesztiválon 18 néptáncegyüttes állt színpadra, s mutatta be értékőrző munkásságát. A rendezvény oly’ sikert aratott, hogy nem volt kétséges, a következő évben is megrendezik. A Szolnok Megyei Néplap 1965 tavaszán ekképp írt az országos találkozóról: „…Hamisítatlan tavaszi vasárnap fogadta május 2-án a II. Alföldi Néptánc Versenyre Szolnokra érkező vendégeket. Már kora délelőtt megelevenedett a környék. Tarka népviseletbe öltözött fiatalok sétáltak a szolnoki sétányon, vidáman napoztak a délelőtti műsor megkezdése előtt. Tizenhárom táncegyüttes adott ezen a vasárnap randevút egymásnak…”.

A szakma és a közönség által is üdvözölt Alföldi Néptánc Versenyt a későbbiekben azonban már csak kétévente rendezték meg (67, ’69, ’71…). Ennek oka az volt, hogy a néptáncegyüttesek zöme nem tudott évente új repertoárral nevezni, s hogy a koreográfusoknak legyen idejük ihletet meríteni az új alkotásokhoz, felkészülni és megalkotni azokat, valamint előkészíteni a fesztivált. Miután pedig a versenyprogramok bemutatása sem fért már bele egyetlen napba, az évek múltával többnaposra szervezték az eseményeket. Az ország minden zegzugából érkező együttesek miatt 1973-tól már nem „Alföldi”-ként emlegették a találkozót: az évben már VI. Szolnoki Néptáncfesztivál néven számoltak be a tudósítások a rendezvényről. A Szolnoki Néptáncfesztivál első évtizedében hívták fel a figyelmet magukra olyan alkotók, mint Novák Ferenc, Kricskovics Antal, Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly és Tímár Sándor, később pedig Varga Zoltán, Foltin Jolán, Mosóczi István, Mucsi János és Diószegi László.

A rendszerváltás után valamelyest elvesztette régi fényét a fesztivál, és kellő anyagi támogatást sem kapott erre a szervező kulturális intézmény. Az 1999-as fesztivált követően tízéves szünet következett. Majd csak 2009-ben porolták le a népviseleteket és a csizmákat a táncosok, s kezdődött kétévente újra, vagy inkább folytatódott a hazai néptáncmozgalom legrégebbi és legszínvonalasabb eseménysorozata.

2021-ben már jóval a harmincezredik látogatóját, hétszázadik koreográfiáját, négyszázadik színpadra lépő együttesét ünnepelhette a 26. Szolnoki Országos Néptáncfesztivál.