„Az egykori Nagykereszt (később Horánszky) utcza, ma Ady Endre úton látható kis kápolna nemcsak műemléki értéke, hanem várostörténeti jelentősége miatt is megérdemli a figyelmet” – írt ekképpen a Xavéri kápolnáról Kaposvári Gyula szolnoki tudós elme, helytörténész, a városi könyvtár és múzeum egykori igazgatója a Néplapban 1989-ben.

Az 1700-as évek elején, de korabeli naplók szerint még 1820-ig, vissza-visszatérő, pusztító pestisjárványok ütötték fel a fejüket az országban, ami nem kímélte Szolnok város lakóit sem. A járványtól megszabadulva Szolnok város lakói Xavéri Szent Ferenc tiszteletére és a járványban elhunytak emlékére – Althann Mihály váci püspök engedélyével – 1733-ban kápolnát emeltek. A kápolnát az akkori város határain kívülre építették, oda, ahová a járványban elhunytakat temették. A város terjeszkedése által ma a kápolna Szolnok központjában helyezkedik el.

Az 1949 óta műemléki védelem alatt álló kápolna a századok során többször is rendkívül rossz állapotba került, de időről időre megújulhatott. 2009-ben egy teljes körű rekonstrukciónak köszönhetően felújításra került nemcsak a kápolna, hanem annak környezete is. A szakrális hely környéke is megújult: rendezett szilárd burkolatot, itt-ott gyepszőnyeget kapott a tér, padokat helyeztek el, világítást és biztonsági kamera-rendszert építettek ki. 2020-ban betörték a Verebes György alkotta, Szűzanyát ábrázoló ólomüvegablakot, ám ezt is rendbe hozták alapítványi támogatásból.

A Xavéri Szent Ferenc Kápolna a Belvárosi Templom és Rendház épületegyüttese után a második legrégibb, Szolnok városának ma is álló műemléke a XVIII. századból.

A Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1899. évi december 3-i számában ezt írja: „Ma 150 éve, hogy Szolnok városa az 1743-ban itt dúlt pestis ellen 1749-ben Xaverius sz. Ferencet védszentjének, és napját ülő ünnepnek fogadta. Ezen fogadott ünnepet a megyés püspök azonban csak úgy engedélyezte, hogy csak addig legyen ülő ünnep ezen szentnek napja, míg az istentisztelet tart, s azt is nem fogadásból, hanem jó szándékból üljék meg. Ezen ünnepet a háládatos lakosok kezdetben úgy ünnepelték, mint valami nagy ünnepet. Mint a Tudományos Gyűjtemény 1821. folyamában Gorove László írja: „Az öszve sereglett és zászlók alatt a pestistől való megszabadulás emlékezetére építtetett, a külső várostól távol, az Elüljáróság által Xaverius Szent-Ferencnek, mint a pestis ellen való különös pártfogónak tiszteletére épült” kápolnához léptető nép megindulással üli a pestises időben kiveszett szerencsétleneknek emlékezetét, kiknek tetemei a templomocska körül (mert akkoriban itt volt azoknak temetője) nyugosznak és tele hálával emelkedik fel a szív a teremtőhöz, hogy a várostól a csapást végre elfordította. A lakosok megtartóztatják ezen a napon magokat minden munkától, sem a kalmárok boltjai ki nem nyittatnak, sem az eladásra valók a piacon ki nem rakattatnak. Csupán az énekek zengedeznek, és csak a búcsúsokat szomorú kongással kísérő harangoknak zúgásai hallatnak”.

Az 1743-iki pestis Szolnokon azon évi május 4-től 1744. februárius 25. napjáig, így tehát 9 hónap és 21 nap tartott. Ezen idő alatt ezen pusztító nyavaja 480 embert (majd harmad részét a városnak) … taszított a halál torkába … Az ünnepély minden év december 3-án tartatik…”.