A császári és királyi 68. Jászkun Gyalogezredet az 1859. december 27-én megjelent haderőreform keretén belül alakították meg. A hadkiegészítési körzete idővel javarészt az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területe lett, ettől a dátumtól tekinthető Szolnok város háziezredének.

Az ezred 15. és 16. százada a hadkiegészítő kerület székhelyén, Szolnokon állomásozott: 1860-tól a régi vár területén, majd 1894-től az újonnan épült, vasúthoz közeli laktanyában. Az első ezredtulajdonos báró Steininger Károly altábornagy volt, az első ezredparancsnok pedig gróf Bissingen Kajetán alezredes. Az újonnan felállított ezred vörösesbarna hajtókát és aranyszínű gombokat viselt az egyenruhán. A legénység ruházata kétsoros gombos fehér Waffenrock, a magyar ezredekre jellemző medvekörömmel, nadrágja búzavirágkék, úgynevezett magyar nadrág, fekete-sárga vitézkötéssel ellátva. A csákójuk színe fekete volt, császári sassal és fekete-sárga kokárdával díszítve.

1874-től Szolnokon Hubay Ferenc volt a polgármester, ettől kezdve minden szolnoki polgármester igen jó kapcsolatot alakított ki a zászlóaljakkal. A város elöljárói rendszeresen megjelentek és közreműködtek a településhez köthető ünnepségeken, megemlékezéseken.

Az 1866-os königgrätzi csatát követően a 68. Jászkun Gyalogezred katonái részt vettek az 1878-as boszniai hadjáratban, valamint az első világháborúban is. 1918 novemberében a 68-asokat hazaszállították az olasz frontról, így azon kevés számú ezred egyike lett, amely végül nem kapitulált, és így nem esett hadifogságba. A 68-as gyalogezredből kerültek ki az első világháború első hősi halottjai is, az abádszalóki Kovács Pál gyalogos, a mezőtúri Bíró Gábor gyalogos és a szintén mezőtúri Veres Imre gyalogos.

1872. június 28-án a császári és királyi 68. Jászkun Gyalogezred tisztikarának kezdeményezésére és adományaiból felavatták az 1866-os háborúban elesett 68-as katonák előtt tisztelgő emlékművet. Az elkészült hét méter magas obeliszk tetejét babérkoszorú díszítette. A négy oldalán elhelyezett táblákon a háborúban elesett katonák nevei olvashatók. Az obeliszket a város főterén, a mai Kossuth téren állították fel, és felszentelését követően ünnepélyes keretek között átvette azt a város polgármestere. Az ünnepségen megjelent az egykori dandárparancsnok, József királyi herceg, Robics Gábor vezérőrnagy, az ezred akkori tulajdonosa is. A Kossuth tér 1960-as átépítése miatt az Eötvös térre került az emlékmű. Ekkor már a babérkoszorúnak nyoma veszett, és a feliratok is eltűntek az oldallapokról. A város 1998-ban, a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvánnyal együttműködve felújíttatta az obeliszket. Szolnok minden év szeptember 1-jén, a város napján megemlékezést szervez az emlékműnél.

Az 1859-ben létrehozott császári és királyi 68-as gyalogezred hat évtizedes históriája nem csupán Szolnok, de megyénk történetének sajátos részét is képezi.