Szobrok, emlékművek, domborművek Szolnokon
„Mint ércbe öntött örökkévalóság
Uralkodik a tér, idő felett,
Míg útjukat a semmiségbe róják
Az eljövő s eltűnő emberek.
Alatta háborúk és forradalmak
Tombolnak és csitulnak, ő marad,
Az ellenségnek és a hatalomnak
Ő nem hajol meg, áll az ég alatt…”
Juhász Gyulánál aligha lehetne érzékletesebben megfogalmazni, mi is a hasznuk, egyáltalán van-e hasznuk a hozzáértő kezek között formálódott, magasabb erők által talán lélekkel is megáldott alkotásoknak, melyeket közszemlére bocsájtott a gazdája. Mire valók a szobrok? Van-e küldetésük? Jól vannak-e megfogalmazva? Érti-e mindenki a jelentésüket? És ha igen, mindenkinek ugyanazt mondják-e? Ha valaki elmegy mellette, örömét leli a látványában, vagy legszívesebben sárral dobálná meg?
Szolnokon jelenleg közel százötven szobor, dombormű, emlékmű található, melyek közül a legrégebbi a XVIII. század végén, 1794-ben készült. Mindezen fennmaradt értékek mellett további huszonkét jelentős köztéri alkotásról van tudomása a városnak, amelyeket az idők során lebontottak, amelyek elvesztek vagy megsemmisültek.
A város a különböző tematikájú szobrok egyedi gazdagságát mutatja. Ezen művek összessége kiemelkedően fontos szerepet játszik a város kulturális arculatában. Az alkotások mindegyike az általuk hordozott szimbólumokkal, tartalmakkal szól Szolnokhoz, a városlakókhoz és a városba látogató vendégekhez. A helyiek részéről jóformán családtaggá lesznek az általuk megkedvelt köztéri alkotások.
Számtalan olyan szobor, dombormű és emlékmű található Szolnokon, amely a város jelképévé lett, s akár ezen műtárgyak alapján is beazonosítható a település. Az itt élők mindennapi életét, lelkületét, személyiségét, világnézetét, értékrendjét az itt elhelyezett alkotások látványa erőteljesen meghatározza. Még oly’ művek is ide sorolhatóak, melyek a felállításuk után nem nyerték el azonnal a szolnokiak tetszését. Ám ma már megválni tőlük nem kívánnának, hiszen „hozzájuk nőtt”.
A város mindig kiemelt feladatának érezte az új szobrok állítását, valamint a meglévők állagának megóvását. Az idők folyamán akadtak jelentős munkát végző „házi” szerzők, de vendégszobrászok műveinek sokasága is gyarapítja a megyeszékhely gazdagságát. A szolnoki szobrászati műkincseknek nem csupán a városi, de a megyei, sőt, a nemzeti értéktárban is megérdemelt helye lenne.
A városunkban megtalálható minden köztéri képzőművészeti alkotásnak külön története és egyedi jelentősége van – áll a Szolnoki Művészeti Egyesület beajánlásában. Külön mindegyiknek azonban nincs mód a történetét közreadni. Ezért csupán ajánljuk, egy-egy séta alkalmával legalább járják körül a város szobrait. És nézzenek fel rájuk!
„…Galambok szállanak vállára néha,
Vagy rárepül a keselyű, a héjja,
Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.
Napfény csókolja és vihar veri,
Diadal és bukás mindegy neki,
Mert ő az eszme és ő halhatatlan!” (Juhász Gyula)