Vannak, akik „csupán” kirándulócélpontnak tekintik a Beke Pál halmát, és akadnak, akik azért látogatják gyakorta, hogy az energiájában megmártózzanak, a testi-lelki egyensúlyuk megőrzését biztosítsák általa.
A Beke Pál halmát számos legenda veszi körül. Kósa Károly szolnoki helytörténész a nevével fémjelzett, a Szolnoki Értéktárba is bekerült honlapján található egy hajdani írás, mely szerint Beke Pál halma ezen a néven már 1655-ben helymegjelölőként is ismeretes volt.
És hogy ki volt Beke Pál? A halom névadója bizonyára az a Beke Pál lehetett, akinek gyulai lovasok élén 1561 körül végrehajtott Duna-Tisza közi vitézi cselekedeteit a Kun kódexben fennmaradt „Cantio de militibus pulchra” című históriás énekben hagyományozta ránk egy ismeretlen krónikás. A dokumentum tanúsága szerint jóravaló törökverő magyar vitézként tartották számon, aki az országot megszálló turbánossal vívott egyik szolnoki csatában – miután levágott közülük jó néhányat – ezen a régóta számon tartott kunhalmon esett el. Egy régi monda szerint pedig Beke Pál hittérítő volt, akit a tatárok a halomnál fogtak el, fához kötözték, és lenyilazták. Beke Pál kiben és miben létének tekintetében tehát még van kutatni való a legendáriumokban.
Az említett (kun)halom – a maga 101,3 méterével Szolnok legmagasabb pontja – Szandaszőlős és Rákóczifalva között, a homokbányáknál található. A síkvidékből kimagasló aprócska domb térségében ősi temetkezési helyet ugyan még nem találtak, ám a dr. Madaras László régész irányítása mellett történt feltárás a honfoglalás kori magyarság megtelepedését bizonyítja itt.

A Beke Pál halmához számtalan legenda fűződik. A sok közül álljon itt az egyik néhai Tiszai Lajos író-újságíró tollából: „…A szolnoki, szandai és a rákóczi határban Tukuz Balázs volt a leghíresebb nagyotmondó. Valahol a derzsigáti tanyák valamelyikében lakott, de azt mondta, ő mindenhol otthon van. Vénebb volt már a leghosszabb csőrű varjúnál is. A Beke Pál halmának története volt a legszebb meséje: Az nem homokból van ám, legfeljebb csak a teteje, hanem elporladt törökökből. Beke Pál úr vitézei annyi törököt kaszaboltak itt le, hogy a csontjaikból púp nőtt a földön, azt fújta be homokkal a szél. Ettől domb a domb! – magyarázta. De ez még nem volt elég, megtoldotta: legalul meg a kincsek vannak! Amikor ezt kimondta, elkezdte szürcsögtetni, matatni a pipáját. Olyan csend volt ilyenkor, hogy a venyigetűz pattogása fegyverropogásnak is beillett. Nincs az a dramaturg, aki jobban értette volna, mikor kell hatásszünetet tartani, hogyan kell fokozni a hallgatóság, a nézők érdeklődését. Csak akkor folytatta, amikor már feszengtünk a kíváncsiságtól. Hát az úgy volt, magyarázta, hogy amikor a törökök látták, hogy végük közeleg, elásták a kincses ládákat. Ott haltak meg százszámra a gyönyörű, smaragdköves gyűrűk, nyakláncok, karkötők, színarany sujtások fölött. Nem is tudja senki emberfia a világon, hogy mi van ott a föld gyomrában, csak én, vágta ki…”.

A Beke Pál halmát korábban szinte egyedül, majd hitében mellé álló lelki társai segedelmével immáron többedmagával Szokolai Tibor gondozza.
Megközelíthetősége könnyű, autóval, kerékpárral, akár gyalogosan is. Szolnok központjától mintegy 13 kilométerre található. Szolnok-Szandaszőlős és Rákóczifalva között balra, a homokbányák felé kell lekanyarodni. A kereszteződéstől két kilométerre, egy fiatal akácerdő végétől körülbelül 10–15 perces erdei sétával lehet megközelíteni.