A szolnoki Alcsi Holt-Tisza több szempontból fontos és hasznos mesterséges képződménye a jászkunsági vármegyeszékhelynek. A holtág sokszínűsége, hasznának sokoldalúsága megkérdőjelezhetetlen.

Az 1840-es években indult tiszai szabályozás egyik része volt a folyó szolnoki szakaszának „kiegyenesítése”. A vezérárkot százhatvanöt évvel ezelőtt, 1857-ben ásták ki, míg az Alcsi-Holt-Tisza leválasztása az élő folyótól száztizenöt éve, 1907-ben történt meg. A holtágat hajdanán öntözésre hasznosították. Manapság Szolnok és a környező települések tartalék vízbázisa, ezáltal a térség ivóvíz-ellátását biztosítja. Ezenkívül csodás természeti környezet, nyugodt pihenőhely, de elismert horgászterület is, mely hazai és nemzetközi horgászversenyeknek helyszíne. Régóta hazánk egyik legideálisabb kajak-kenu pályája is, melyen szintén rendeznek hazai és nemzetközi versenyeket.

Vásárhelyi Pál 1846. március 25-én készült el „A Tisza folyó általános szabályozása” című tervezet végleges változatával. Ez a terv igen részletesen kidolgozott, gyakorlati kivitelezésre alkalmas egységes munkaprogram volt. Vásárhelyi mindenekelőtt a folyó esését akarta megnövelni, lefolyási viszonyait kívánta javítani, amelynek következményeként gyorsul az árvizek levonulása.

A Tisza átfogó szabályozása 1846. augusztus 27-én reggel Tiszadob-Szederkény közötti szakasz átvágásával vette kezdetét. Vásárhelyi Pál a tervei végrehajtását már nem érhette meg. Az ő helyét Pietro Paleocapa (velencei vízügyi mérnök) vette át.

Az Alcsi-Holt-Tisza az 1857-ben a 77/II. számú Szapáry-féle átmetszéssel jött létre. A megközelítően 150 hektár vízfelületű, 14 km hosszú holtág elsődleges funkciója a belvíz befogadása (vízgyűjtő területe 91,2 km2), tározása, a Tisza vízminőségromlása esetén Szolnok és a környező települések ivóvíz ellátásának biztosítása. Mindezek mellett horgászati, üdülési- és sportcélok kielégítését is szolgálja: a kajak-kenu sportág hazai kiválóságai közül sokan az itt kialakított versenypályán tartják edzéseiket, itt készülnek fel a hazai és nemzetközi versenyekre.

Miután az Alcsiszigetet az Alcsipuszta egy részének levágásakor létrehozták, ezt követően a régi vízi utat még fél évszázadig használták a tutajosok a vontatások során. Amikor 1907-ben kiépítették a területen a gátrendszert, az Alcsisziget ekkor kapta meg mai helyét és formáját a Tisza bal parti, mentett oldalán. Maga az Alcsi továbbra is a szőke folyó jobb partján helyezkedik el. A Tisza által legjobban körülölelt terület pedig az Alcsiszög.

Az Alcsi (alch török eredetű szó, az egykoron itt élő és dolgozó ácsok nevét őrzi) és a Millér (nagy valószínűséggel a mélyér elnevezésből származik) is része a holtágnak. Az itt végbement ásatások, földmunkák során kiderült, hogy e terület legalább ezer éve lakott. Bizonyítja ezt 15 földbe süllyesztett Árpád-kori építmény, illetve az itt fellelt honfoglalás kori szolnok-strázsahalmi tarsolylemez is. Az itteni népesedés épp a Tisza kiöntését, majd visszahúzódását eredményező, igen termékeny termőterületre vezethető vissza.

A tatárjárás és a török uralom idején persze ez a térség is elnéptelenedett, a „kutyafejűek” pusztítása a pusztai állapotot hosszú időre konzerválta. A terület fejlődését a török kiűzése gyorsította fel: a mezőgazdaság, a termények kereskedelme, valamint a só, a fa és a gabona szállítása, a Tiszán történő itteni átkelőhely előtérbe helyezte a térséget.

A sziget modern kori fénykora a Héki Állami Gazdaság 1951-es megalakításával kezdődött. Az ÁG az államosított 350 holdas Ugrai-birtokon jött létre. A gazdaság jelentős növénytermesztési ágazata volt a kertészet, ahol a háború után még rabokat dolgoztattak. A növénytermesztéshez csatornákat és öntözőrendszereket építettek ki – 1955-től öntözőhajók működtek itt.

A Héki ÁG sertés- és lótartás mellett nemzetközi szintű tehenészetet tartott fent. Itt működött az Állami Gazdaságok Országos Központja, de ide települtek általános és szakiskolák, a Kőbányai Sörgyár sörpalackozója, a térség meteorológiai állomása, illetve az agrárium fejlesztéséhez szükséges laboratóriumi központok.

Az Alcsi-Holt-Tisza nemzetközi hírű kajak-kenu- és horgászpályáiról méltán híres. E településrészt 2016-ban lakóövezetté nyilvánították, ami felgyorsította a teljes infrastruktúra kiépítését: bekapcsolódott a szolnoki kerékpárút-hálózatba, kiépült a csatornarendszer és szilárd útburkolatot kapott a városrész.