A habos isler után újabb virtigli szolnoki cukrásztermékek kaptak bebocsátást a megyeszékhely értéktárába. Ezúttal ráadásul egyszerre négy desszertet engedtek át a helyi örökkévalóság kapuján, melyek mindegyike az egykoron patinás Tisza Szálló legendás cukrászműhelyében készültek. Egyfelől Horváth András cukrászmester, majd utódja, Kovács Gábor mestercukrász keze munkáját dicsérve.

A Hegedűs László cukrász és Móra László mestercukrász által „takarékossági okokból” kifundált és „kifondantolt” szolnoki habos isler – a Kádár Cukrászdából elrajtolva, a Marcipán cukrászdán keresztül – már korábban befutott a Szolnok városi, majd a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei értéktárakba. A szolnoki isler után, most további négy édesipari termék foglalta el méltó helyét a kincses kamra polcain, melyek a hajdanán szebb napokat megélt Tisza Szálló cukrászműhelyében sültek ki. Ezek a Tisza-krémes, a Tisza-mambó, a Tisza-frutti, valamint a Sült fagyi.

A 2023-ban a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Kovács Gábor mestercukrász anno huszonhét évet dolgozott a Tisza Szállóban, javarészt vezető cukrászként, ő mesélt a Tisza Szállós emlékeiről és az értéktárba került édességekről.

A mestercukrász Kovács Gábor neve Szolnokon éppen olyan jól cseng, mint kollégájáé, Móra Lászlóé. Pályájukat hajdanán közel egy időben kezdték a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál, de még szolnoki sorkatonai szolgálatuk alatt is majdhogynem egyszerre sütöttek a Kilián laktanya állományának pékárukat. És bár leszerelésük után mindketten a város más-más patinás vendéglátóhelyén művelték cukrászmunkásságukat, személy szerint köztük soha nem volt konkurenciaharc.

– Egy egyszerű tiszaföldvári földműves családból származom. Állítólag jó eszű gyermek voltam, ezért a szüleim szerették volna, ha valamilyen képesítést szerzek. Az általános iskolát Földváron végeztem, és tulajdonképpen ekkor találkoztam szembe a szakmával. Nyolcadikosok voltunk, amikor néhányunknak megadatott, hogy az ÁFÉSZ-cukrászdában fagylaltot áruljunk. Innen jött az ötlet a hogyan továbbhoz.

– Budatétényre, a XXII. kerületi SZÖVOSZ Vendéglátóipari Iskolába kerültem, ahol 1961-ben kitűnő eredménnyel szakmunkás-bizonyítványt szereztem. Amikor pedig végeztem, visszajöttem Szolnokra, és cukrászként a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál helyezkedtem el.

– Egy egészen fiatal, nagyon ügyes és lelkes csapat gyűlt akkor össze, Móra Laci kollégám is ott dolgozott. Két esztendő elteltével, 1963-ban két évre bevonultam a szolnoki Kilián laktanyába, ahol sorkatonaként szintén az állomány étkeztetésénél segédkeztem. Leszerelésem után egy évvel, 1966 nyarán pedig a Tisza Szállóban kaptam munkát, és egészen 1993-ig cukrászkodtam ott.

– Amikor 66-ban a Tiszába kerültem, Horváth Bandi bácsi volt ott a cukrászat vezetője. A bátyja, Horváth Elemér pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei MESZÖV-nél volt vendéglátóipari előadó. Oktatott, illetve találmányai is voltak, többek között a gesztenyetisztító, a tojástartósító, vagy a fagylaltelőhűtő berendezés, amely ötleteket, újításokat egyes vidéki földműves-szövetkezeti egységeknél be is vezettek.

– Bátyjával szemben Bandi bácsi, úgymond, gyakorlati cukrász volt, az ő ötletei inkább az általa kigondolt édesipari termékekben öltöttek testet. A Tisza-mambó, a Tisza-frutti, a Tisza-krémes és a fagylaltok egy része az ő nevéhez köthetők.

A két előbbi sütemény gyors receptje az, hogy barna, illetve fehér színű tejszínkrémek kerülnek a piskótaalapokra, majd pörkölt diót, valamint rumos mazsolát szórunk a tetejükre. A Hamburgi szelet lényege, hogy a kakaós piskótaalapra egy-egy barna és fehér krémhabot helyezünk, majd csokis fedéllel lezárjuk.

– A krémesek tekintetében Bandi bácsi csavart egyet az alaptörténeten, ezért lett különleges és kifejezetten tiszás ez a süteménye: a sárga tejszínkrémes és fehér habos francia krémese rózsaszínű fedelet, a barna és sárga krémmel töltött Tisza-krémese pedig karamellizált tetőt kapott. A szálló legendás fagylaltjai kivétel nélkül tej-tejszínes alapúak voltak. Talán még mindig sokan emlékeznek azokra az évtizedekre, amikor kígyózó sorok álltak a sétányon, a kis-Tisza és a kerthelyiség közötti fagylaltos pavilon előtt.

– Odakerülésemkor ezen termékek elkészítését szívvel-lélekkel folytattuk. Először még csak két hölgykollégámmal, Csontosné Erzsikével és Kónyáné Ágikával. Nem sokkal később Zajacz Lajos szállodaigazgatónak fel kellett vennie további alkalmazottakat a cukrászatba, mert alig bírtuk szusszal a megnövekedett igényeket. Bandi bácsi utolsó aktív éveiben egyébként már a Zagyva-parti Bástya Étterem cukrászaként dolgozott.

– A Sült fagyit én „importáltam” Magyarországra, illetve a Tisza Szállóba. Ennek az a története, hogy 1980-ban az NDK-ban dolgoztam, a drezdai Szeged nevű étteremben, ahová a HungarHotels közvetítésével kerültek ki magyar munkavállalók. Ott készítettem először, és 1981-ben onnan hoztam haza a receptet. Tudtommal sem akkor, sem azóta nem készíti ezt az édességet idehaza egyetlen cukrászat sem.

– Akkortájt kuriózum volt, hogy miként lehet egy jeges fagylalt sült?! Nos, ez a termék úgy készül, hogy a fagylaltot kifagyasztjuk, alul-felül piskótával beburkoljuk és tojásfehérje habbal bevonjuk. Régebben sütőbe tették, és úgy karamellizálták a tetejét, ma már modern eszközökkel, szakácsfáklyával, pörkölőpisztollyal barnítják. A felszolgálása is látványos, amennyiben flambírozva tálalják.

A képek forrása: www.szoljon.hu