Egy új szolnoki víztorony építésének ötlete már 1902-ben felvetődött, a rohamosan fejlődő város, a nagy ütemben gyarapodó lakosság kiszolgálására szükségessé vált a vízhálózat kiépítése. Több terv, pályázat után született döntés a helyéről és a kivitelezésről.

Az Eötvös téri létesítmény megépítésének körülményeit a víztorony honlap is bemutatja. Aszerint 1902 elején Varga József budapesti magánmérnök, a budafoki vízmű tervezője magánlevélben kereste meg a szolnoki polgármestert, és felajánlotta segítségét a vízvezeték-alapítás körüli teendők intézésére. Ajánlata szerint, ha az általa előkészített művek nem is épülnek meg, ő semmiféle kártalanítási igényt nem támaszt majd a város felé. Bár az előtanulmány és a tervek már 1903-ban elkészültek, az építési engedélyt csak 1908. január 29-én adták ki. Varga József ekkor vehette fel a munkájáért járó 40 ezer koronás tervezési díjat, majd pedig továbbra is a munkálatok irányítója maradt. A város hatalmas összeget, kétmillió koronás kölcsönt vett fel a Magyar Országos Központi Takarékpénztártól, s így 1908 végén megkezdődhetett a „közszállítási szabályrendelet szerinti eljárás”.

Az 1908-ban kiírt pályázatot Ast Ede és Társai tervezőcég nyerte el, a víztorony helyét az akkori állatvásártér mellett, a Gólya kocsmánál jelölték ki. Már 1909-ben elkezdték az építkezést. A víztornyot 1910-ben adták át. Az 1956-os felújításakor az eredetileg szecessziós épületet szocreál ornamentikával díszítették fel. Erről árulkodnak a timpanonos ajtókeretek és a tulipános fríz. Belül vaslépcső van.

Az egykoron még új technikának számító vasbeton szerkezetű, 36 méter magas torony több mint hatvan évig állt a szolnokiak szolgálatára. A nyolc betonpillér által támogatott nyolcszög alaprajzú vízvezetéki vízmű tárolókapacitása 600 köbméter.

1924 és 1932 közt tűzoltók figyelőállása volt a tetején. A várost 1944-ben folyamatosan bombázták a szövetséges légierők, az égi átkot a torony sem úszta meg, megsérült. 1956-ban felújították, majd ezután még az 1970-es évekig működött. A város fennállásának 900 éves évfordulója körül számos 10, 18, és 24 emeletes épületet, egyedülálló toronyházat húztak föl. Ezeket a magas házakat már nem tudta ellátni a víztorony, és végleg bezárták.

A rendszerváltás után vállalkozói körök érdeklődésének kereszttüzébe került az akkor már a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. Szolnok tulajdonában álló víztorony. Akadt olyan hasznosítási elgondolás, hogy vendéglőt, eszpresszót, majd interaktív kulturális műhelyt, kávézót és egyéb időszakos szórakozási pontot véltek találni az épület-vásárlási tervekben. Aztán a csend évei következtek a torony életében. Úgy 2007 táján újból felvetődött hasznosításának ötlete. Egy 30–50 szobás szállodát álmodott meg benne egy beruházó, ám ez a terv is füstbe ment. Jelenleg a torony a város egyik üzemen kívüli szimbóluma.

A víztornyot övező Eötvös teret a köznyelv Gólya parknak nevezi, a hajdan a közelben működő kocsma, majd söröző neve után. Szolnok tíz közkifolyós kútjából az egyik az Eötvös téren található, 1982-ben fúrták, 352,6 méteres, vize 27 fokos. A park zöldfelülete és a mellette épített játszótér a szolnokiak kedvelt, kikapcsolódásra alkalmas helye.