A nemzeti értékpiramis rendszere a jogi szabályozás meghatározó szellemisége és üzenete. Valójában a piramis elmélet kidolgozása után dőlt el a jogi szabályozás kialakításának iránya. Dönthetett volna úgy a kormányzat, hogy „felső szervként” létrehoz egy csoportot, mely rövid előkészítő munka után összegyűjti azoknak az értékeknek a listáját – rajta elsősorban a hungarikumokkal -, melyek az nemzet-imázs építése, illetve gazdasági szempontból nagyon fontosak, majd ezeknek az értékeknek a jogi, szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozását indítja el az Európai Unióban, az ország határain belül marketing és reklám kampánnyal támogatva.

Azonban nem csak az országos ismertségű, a magyarság csúcsteljesítményeként definiált hungarikumok számítanak „igazi” értéknek. Egy település közössége számára a saját, helyben megtalálható értékeik fontosak igazán, ezek azok, melyeket már őseik is ismertek, a mostani lakosok számára is meghatározóak, és szeretnék, ha unokáik is ismernék, mert a sajátjuknak vallják azt, büszkék rá, függetlenül attól, hogy ezen helyi értékek hungarikummá is válnak-e vagy sem. Bármely érték, mely a helyiek számára jelentőséggel bír, bekerülhet a helyi települési értéktárba, vagy a több település által létrehozott tájegységi értéktárba, melyet követően már úgynevezett nemzeti érték.

Előfordulhat azonban, hogy ez az érték, tulajdonságai alapján nem csak az adott településen, településeken számít értéknek, hanem az egész megyében. Ekkor felterjeszthető a megyei értéktár bizottság elé a javaslat, és pozitív elbírálás esetén bekerül a megyei értéktárba.

A piramis elmélet lehetővé tette, hogy a hungarikum fogalma többszörösen is „nemzeti” legyen, ugyanis a törvény szellemiségében megjelent a határon túli nemzeti értékek tára is. Ez az elv azt jelenti, hogy bárhol a világon, ahol magyar közösségek találhatóak és magyar értékeket ápolnak, gondoznak, ezen értékek nemzeti örökségünket képezik. A hazai helyi értéktárak mintájára külhoni települési vagy tájegységi, illetve – a megyei szintnek megfelelő – külhoni nemzetrész értéktárak jöhetnek létre.

Vannak olyan értékek is, melyek nem köthetők egy adott településhez, sem megyéhez, sokkal inkább különleges szakmai tulajdonságokkal rendelkező értékek, egy-egy ágazatot, vagy annak részterületét képviselik. A törvényalkotók szándéka szerint ezen értékek kerülhetnek az ágazati értéktárakba, melyek felügyelete és kialakítása az ágazat szerint illetékes minisztériumok feladata.

Amennyiben a megyei-, külhoni nemzetrész- vagy ágazati értéktárban jegyzett nemzeti érték az ország, sőt a magyarok egész nemzete számára jelentőséggel bír, a javaslat felterjeszthető a Hungarikum Bizottság elé, és bekerülhet a piramis középső szintjén álló kiemelkedő nemzeti értek sorába, a Magyar Értéktárba.

Amennyiben ezzel a kiemelkedő nemzeti értékkel a világ bennünket, a magyar nemzet közösségét is azonosítja, akkor egy újabb felterjesztés és pozitív döntés után a piramis csúcsán álló Hungarikumok Gyűjteményének soraiba is kerülhet.

Nagyon fontos azonban, hogy nem „harmadosztályú értékek, felette másodosztályú, és kizárólag a piramis csúcsán, a Hungarikumok Gyűjteményében található első osztályú értékekről” beszélünk. Ilyen rendező elv nem vezérelt senkit a szabályozás megvalósítása során. A döntő kérdés az, hogy valamely érték esetében van-e közösség, amely azt vallja-e, hogy számára egyedi, különleges értéket jelent, méltónak tartja-e arra, hogy értéktárába elhelyezze. Ha igen, akkor a nemzeti értékpiramis elméletének megfelelően a piramis rendszerében biztosan megtalálja a helyét.

Mint azt már említettük, dönthetett volna úgy is a kormányzat, hogy „felső szervként” létrehoz egy csoportot, mely rövid előkészítő munka után összegyűjti azoknak az értékeknek a listáját – rajta elsősorban a hungarikumokkal -, melyek az nemzet-imázs építése, illetve gazdasági szempontból nagyon fontosak, majd ezeknek az értékeknek a jogi, szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozását indítja el az Európai Unióban, az ország határain belül marketing és reklám kampánnyal támogatva.

Felismerve azonban a helyi értékek és az azt gondozó helyi közösségek összefüggéseit, a törvényhozók az alulról történő építkezés elvét választották:

– A piramis csúcsán álló Hungarikumok Gyűjteményébe hungarikummá kizárólag olyan érték nyilvánítható, amely előzőleg már felvételt nyert a Magyar Értéktárba, azaz kiemelkedő nemzeti értékké vált.

– A piramis köztes szintjén elhelyezkedő Magyar Értéktárba való felvételt az kezdeményezheti, akinek javaslata a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már bekerült, azaz nemzeti értékké vált.

– Nemzeti érték a megyei, vagy külhoni nemzetrész értéktárba akkor kerülhet be, ha a piramis talapzatán álló települési vagy tájegységi, illetve külhoni települési vagy tájegységi értéktárba korábban már felvételt nyert.

Azaz a helyi értéktárak és ágazati értéktárak tartalmának kialakítása nem csak lehetőség, hanem hatalmas felelősség is: a nemzeti értékpiramis legszélesebb alapját, első lépcsőfokát az ide bekerült, úgynevezett nemzeti értékek adják, melyek felterjesztésével épül tovább a piramis. Így, a nemzeti értékpiramis különböző szintjein álló értéktárakba azon értékek kerülhetnek, melyeket egy‑egy – kisebb vagy nagyobb – közösség magáénak vall és képvisel. A közösség meghatározza az értéket, az érték meghatározza a közösséget. Nélkülük a mozgalom elvesztené hajtóerejét, az örökké megújulás és a bővülés lehetőségét.

Ezért a hungarikum mozgalom az alulról építkezésről, a valódi társadalmi bázis kiépítéséről és megvalósításáról szól.

Szinte minden tudományág leírta már a saját „érték” fogalmát. A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvény önálló érték fogalmat nem tartalmaz, a nemzeti érték fogalmát jeleníti meg.  Nemzeti érték: a magyarság és a magyarországi államalkotó nemzetiségek tevékenységéhez, termelési kultúrájához, tudásához, hagyományaihoz, a magyar tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék, illetve a tájhoz és élővilághoz kapcsolódó materiális vagy immateriális javakat magába foglaló tájérték, amely tanúskodik egy emberi közösség és az adott terület történelmi kapcsolatáról.

Arra kérdésre, hogy mi kerülhet a helyi értéktárba, az a legjobb válasz, hogy minden, amiről a közösség úgy dönt, értéktárba kerülésük által pedig már nemzeti értéknek hívjuk őket. Ez a törvény egyik vezérfonala. Nincs hivatali kontroll a döntés előtt és után, csupán a lelkiismeret és a közösség iránt érzett felelősség. A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy – kevés kivételtől eltekintve – felelősségteljes döntések születtek.

A törvény és a végrehajtási rendelet egyfajta útmutatást ad az értékek kiválasztásáról. Helyi értékek esetében a természeti és az épített örökség kategória megjelölésével érkezik a javaslatok döntő többsége. Ezt követik az étel és ital különlegességek: szinte minden település rendelkezik speciális recepttel. Sok településnek van olyan szülöttje, aki példa lehet a mostani generációk előtt is. Az ő jelölésükkor nagyon fontos tudnivaló, hogy a törvény tiltja, hogy egy ember önmagában az értéktár elemévé váljon, de azt nem tiltja, hogy ezen személy életútja, munkássága, egy egész életen át tartó tevékenysége bekerüljön az értéktárba. Ugyanígy a kiválasztottak közé kerülhet egy hagyományőrző közösség évtizedeken át végzett tevékenysége, egy helyi rendezvénysorozat, vagy egy helyi jellegzetesség, egy hagyomány, amely a mai napig fennmaradhatott. Ezek a példák is azt mutatják, hogy az értéktárba kerülhet minden olyan értékkel és minőséggel rendelkező dolog, amelyet a helyiek értéknek tartanak és az értéktárba jelölik.

A javaslat benyújtásához szükséges egyetlen adminisztrációs teendő a végrehajtási rendeletben található melléklet kitöltése. Az előterjesztő beazonosítására szolgáló pontok adatainak felvitele csak pár percet vesz igénybe, ugyanakkor a későbbiek során ezek az információk szolgálhatnak majd a szerkeszthető, könnyen kereshető digitális adatbázis alapjául.

Három fontos része van a mellékletnek:

– az adott érték leírása, meghatározása,

– indokolás az értéktárba történő felvételhez,

– illetve a csatolandó dokumentumok: képek, képek felhasználására vonatkozó nyilatkozat, ajánló és/vagy támogatói levelek.

A leírás tartalmát tekintve semmiképp sem a tanulmány-szerű, hivatkozásokkal tűzdelt előterjesztés az elvárás. A jó előterjesztés informatív, alapos, és alkalmas arra, hogy bárki első olvasásra is megismerje az érték mivoltát, jelentőségét, az adott közösséggel való kapcsolatát – akár a régmúlt, a jelen és jövő távlatában is -, ezáltal felkeltse az olvasó figyelmét, megalapozza érdeklődését.

Az indokolás szakmai és érzelmi alapokon nyugvó, az érték egyediségét, különlegességét, a közösségre gyakorolt hatásával összefüggő megőrzésének jelentőségét kifejező érvelés, mely meggyőző erővel bír az értéktár bizottság pozitív döntéshozatalának érdekében.

Fontos szerep jut az előterjesztés során a csatolandó mellékleteknek is. Itt nyílik lehetőség az értéket szemléltető képek (esetleg videó hivatkozások) bemutatására, melyek lehetnek fotók, korábban született írások, dokumentumok. A képek felhasználására vonatkozó nyilatkozatra azért van szükség, hogy a bizottság(ok) mind az elbíráláshoz, mind az érték későbbi megismertetése, népszerűsítése alkalmával szabadon használhassák azt. A támogató nyilatkozatok, ajánlások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a benyújtó személyén túl a további érintettek is „megjelenjenek” a javaslatban, mely alátámasztja, hogy nemcsak az előterjesztő számára képez értéket a javaslat tárgya, hanem több személynek, a közösség jelentős részének, akár az egész közösségnek, több közösségnek.

Az alulról jövő kezdeményezések elve alapján a megyei- vagy külhoni nemzetrész- vagy ágazati értéktárba már bekerült nemzeti értékek – amennyiben országos jelentőségűek – először a piramis középső szintjén elhelyezkedő Magyar Értéktárba kerülhetnek felterjesztésre. A Magyar Értéktár kiemelkedő nemzeti értékei – amennyiben a nagyvilág ezen „a magyarság csúcsteljesítménye”-iként is hívható értékekkel a magyarságot azonosítja – terjeszthetőek fel a piramis csúcsát képező Hungarikumok Gyűjteményébe.

Téves az a gondolatmenet, miszerint az egyetlen igazi cél a hungarikumok közé kerülés lehet, minden más egyéb köztes állomás a piramison belül magában hordozza a „kudarcot”. Tehát, ha valamely dolog „csak” a megyei értéktárig jut el, az nem értékelhető teljesítmény. Ez nem így van, az igazi választóvonal a hungarikum piramis külső határa: az a kérdés, hogy egy dolog bármely közösség számára érték-e. Ha igen, akkor a piramison belülre kerül, és ott megtalálhatja méltó helyét.

Ennek alapján van különbség a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteménye megítélésében is. A Magyar Értéktár nem minden esetben a Hungarikumok Gyűjteményének „előszobája”. Az oda bekerülő kiemelkedő nemzeti értékekből nem biztos, hogy hungarikum válik, és ez nem negatív folyamat. Lesz olyan érték, melynek a kiemelkedő nemzeti értékek közé kerülés a „végállomást” jelenti. Ez az elmélet azért is fontos, mert az alulról építkezés eredményeként a megyei értéktárak tartalma kezd erősödni. Amikor a Hungarikum Bizottság elé kerül a javaslat, akkor arról születik döntés, hogy az adott nemzeti érték több-e mint egy megyei érték, azaz rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amely alapján önmagában egész Magyarországot „jelenítheti” meg.

A hungarikummá nyilvánítás a nemzeti értékpiramis rendszerében egy alulról felfelé építkező, többlépcsős folyamat. Ennek első lépcsőfoka az adott érték települési értéktár, tájegységi értéktár, külhoni települési, külhoni tájegységi értéktár, vagy ágazati értéktár valamelyikébe való felvétele és nemzeti értékké nyilvánítása.

A második lépésben, amennyiben a települési (tájegységi) értéktárba már felvett nemzeti érték megyei jelentőségű, azt a megyei értéktárhoz kell felterjeszteni.

Ha azonban olyan értékről van szó, amely a területiség elvéhez (sem településhez, sem megyéhez) nem köthető, az adott nemzeti érték gondozója vagy fenntartója a tárgy szerinti minisztérium által működtetett ágazati értéktárhoz nyújthatja be a javaslatát.

A harmadik lépcsőfok a megyei értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már felvett nemzeti érték kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánításának, azaz a Magyar Értéktárba való felvételének kérelme, mely a javaslat Hungarikum Bizottsághoz való benyújtásával történik.

A hungarikummá nyilvánítás utolsó lépcsőfoka a Magyar Értéktárba már felvételt nyert, azaz kiemelkedő nemzeti érték felvételének kérelme a Hungarikumok Gyűjteményébe. Ezt az előterjesztést ismét a Hungarikum Bizottsághoz kell benyújtani. 

Összegezve: hungarikummá kizárólag a Magyar Értéktárba felvételt nyert kiemelkedő nemzeti érték terjeszthető fel. Nemzeti érték Magyar Értéktárba való felvételét pedig az kezdeményezheti, akinek javaslata a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már bekerült. Nemzeti érték a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba kizárólag akkor kerülhet be, ha a települési vagy tájegységi, illetve külhoni települési vagy tájegységi értéktárba korábban már felvételt nyert.

Ezt az alulról történő építkezést nevezzük a nemzeti értékpiramis rendszerének.

A Hungarikumok Gyűjteményébe (és azt megelőzően a Magyar Értéktárba) történő érték felterjesztésekor az ágazati szakbizottságok minden esetben megvizsgálják, mintegy elővéleményezik a szakterületükhöz tartozó beadványt. Határozati javaslat formájában szakvéleményt készítenek a Hungarikum Bizottság részére, melyben támogatják vagy nem támogatják a felvételt. A Hungarikum Bizottság alapszabálya lehetővé teszi, hogy a bizottság feladatai ellátásához eseti jelleggel független szakértő(ke)t vehessen igénybe. Erről a bizottság bármely tagja vagy a titkár kezdeményezését követően az elnök dönt. A szakértő(k) tanácskozási joggal meghívhatók a Hungarikum Bizottság ülésére.